A településről

Felsőpakony község Pest megyében a fővárostól délre, Budapest határától 6 km-re, Gyáltól 3 km-re fekszik.

A legrégebbi emberi települések közé tartozik, területén bronzkori életnyomokat találtak.
A honfoglalás korában gyéren lakott volt, majd fejedelmi szállásterület lett.

A település nevének első írásos említése 1264-ben egy IV. Béla által adományozott birtok okiratában Pakony néven történt.

A Pakony név feltehetően régi magyar személynévből keletkezett. A falu első ismert birtokosa a köznemesi származású Pakony-család volt, melynek legismertebb tagja Pakonyi Domokos, aki Zsigmond királytól 1417-ben pallosjogot kapott.

A középkori Pakony sorsát a törökdúlás pecsételte meg, melynek következtében üres faluhellyé, pusztává vált.
A XIX. században kapta a Felső-Pakony nevet.
A falu jelenlegi területének parcellázását 1938-ban kezdték el. Ettől kezdve fokozatosan gyarapodott a lakosság, s bár 1971-ben Gyálhoz csatolták, 1990-ben önállóságát népszavazással ismét elnyerte.

A lakosság jelentős része naponta Budapestre jár be dolgozni, tanulni, kihasználva a főváros közelségét, ugyanakkor jelentős a Budapestről kiköltözők aránya, így a község lélekszáma dinamikusan növekszik.

Az elmúlt években számos olyan család választotta otthonául a települést, akik bár munkájuk kapcsán a Fővároshoz kötődnek, de magánéletüket a nagyvárosi nyüzsgéstől távol csendben, nyugalomban kívánják tölteni.
Erre kitűnő megoldás Felsőpakony, mivel a településen átmenő forgalom nincs, ún. zsákfalu.

A szabadidő eltöltéséhez többek között kiváló lehetőséget ad a falut körülölelő, festői környezetet nyújtó erdő, melynek friss levegőjében hosszú sétákat téve teljesen kikapcsolódhatunk.

Az egyre inkább megfiatalodó település intézményhálózata a teljes alapellátást biztosítja lakóinak.